Két hete gyűrjük a #maradjotthon mozgalmat. Igyekszünk vigyázni magunkra, a gyerekeinkre (éppen megy a videochat velük, hogy ők hogyan viselik a bezártságot), idős szüleinkre, akik szintén nem szokták az otthonülést (hál´ istennek). Közben dolgozunk (szerencsére felkészültünk a home office-ra még jóval a járvány kitörése előtt, így nem jelentett kihívást átállni erre), és – mint amikor naponta munkahelyre jártunk – rendesen felöltözünk utcai / irodai ruhába.

Ma reggel viszont, amikor benyúltam a fiókba, hogy kivegyem a következő pár zoknit onnan, a semmit markoltam meg – elfogyott a zokni; miben “megyek” ma dolgozni?! Persze találtam még jó néhány párt a szárítón, de lássuk be, a  zokni fogyóeszköz: elkopik, kilukad, elveszti a párját, stb.

A zokni beszerzése mindig a párom feladata volt, van és lesz; ő pontosan tudja, milyen márkájút és honnan kell beszerezni (hogy ne szorítson, ne legyen laza, kellemes, és aránylag tartós is legyen). Nos, ez a hely a nagykátai piac szokott lenni, ahol (tényleg) jó minőségben lehetett beszerezni magyar gyártású zoknit jó áron. Mivel a nagykátai piac nem elérhető jelenleg, ha be akarjuk tartani az önkéntes karantént (és be akarjuk), ezért zoknihiányban fogunk szenvedni (mondjuk lisztből, cukorból és WC-papírból sem táraztunk be 2050-ig) egy jó darabig.

A nagykátai piacon a néni, akitől a zoknik származnak, hetente elballagott a nagykerbe, megvette a heti zokniadagot, szombaton kipakolt a piacon, és eladta őket. A nagykereskedő pedig havonta megrendelte a magyar gyártótól, és betárazta a raktárába. A magyar gyártó pedig negyedévente megrendelte az alapanyagot, és beindította a varrógépeket.

A helyzet viszont megváltozott.

Most nincs piac, azaz a nénitől nem tudunk zoknit venni (mondjuk nem is akarunk most ezért – sem – utazni).

Viszont ott vannak a nagyker raktárában a zoknik, amire vágyunk.

Viszont ott berregnek a gyártó csarnokaiban a varrógépek (jó, nyilván azért részben átálltak maszkgyártásra).

Ha beírjuk a keresőbe, hogy “XYZ márkájú fekete zokni” – nem találunk semmit…

Semmit???

Ha a nagyker gondolt volna rá, hogy a webáruház lehetőség arra, hogy ilyen helyzetben ne csak “gyalog” lehessen zoknit rendelni tőle. Ha a gyártó gondolt volna arra, hogy a webáruház lehetőség számára, hogy egy ilyen helyzetben ne csak a nagykert, hanem a lakosságot is el tudja látni – az amúgy kiváló – zoknijaival. Ha csinált volna bármelyikük egy webáruházat, amit aztán optimalizált volna “XYZ márkájú ABC színű zokni” keresőkifejezésekre, akkor most nem állnánk itt.

Egy ilyen webáruház lehetőség lenne arra, hogy megkeressük, majd megtaláljuk a neten a megfelelő zoknit, hazaszállíttassuk, 3 napig a küszöbön pihentessük a protokoll szerint, betegyük a fiókba, aztán a #maradjotthon következő reggelén benyúljunk a fiókba, és …

Itt a lehetőség; kérjen ajánlatot webáruház készítésére.